2020. június, XXII. évfolyam, 2. szám

SZERKESZTŐSÉGI LEVÉL

Faludi Gábor
főszerkesztő
Absztrakt

Az egészségkontrollhely (Health locus of control, HLOC) észlelését széles körben vizsgálták krónikus
testi betegek különböző populációiban, mivel jelentős hatással van az együttműködésre
és az adherenciára hosszútávú kezelések esetében. Annak ellenére, hogy a pszichiátriai betegek
gondozásában is kulcskérdés az adherencia, a HLOC-t csak nagyon kevés esetben vizsgálták.
Összefoglaló tanulmányunkban áttekintést nyújtunk a szomatikus kórképekben szenvedő betegek
HLOC kutatási eredményeiről és bemutatjuk a pszichés betegek egészségkontrollhitével
kapcsolatos vizsgálatokat. Konklúzióként megállapítható, hogy általában a krónikus testi
betegségek esetében az erős belső kontroll kevesebb depressziós tünettel jár együtt és jobb
adherenciával, életminőséggel társul. Ugyanakkor a lényegesen alacsonyabb számban publikált
követéses vizsgálatok arra utalnak, hogy a belső kontrollról a külső kontrollhelyre való váltás
protektív lehet rossz prognózisú betegségek vagy a terápia ineff ektivitása esetén. A pszichiátriai
betegek esetében az egészségkontrollhely megfelelő felmérése és monitorozása a beteg
vezetése során fontos támpontot jelenthet abban, hogy a kezelőorvos milyen irányba segítse a
változást. Tekintettel arra, hogy a kontroll észlelése általánosságban is gyakran sérült a pszichés
betegség jellegéből adódóan, ez nem könnyű feladat, ezért felvetjük az egészségkontrollhelyet
meghatározó pszichobiológiai változók vizsgálatának lehetőségét is az intervenciók
megfelelő megtervezése céljából.
(Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(2): 48-55)
Kulcsszavak: egészségkontroll hely; HLOC; MHLOC; adherencia; krónikus pszichiátriai betegség

A táplálkozás pszichofarmakológiai vonatkozásai

Radics Judit, Rózsavölgyi Éva és Kovács Gábor
Absztrakt

Napjainkban a táplálkozás szerepe mind a különböző mentális zavarok kialakulásában, mind
a gyógyszeres terápiák sikeres beállításával kapcsolatban felértékelődött. Így 2018-ban nemzetközi
példákat követve sor került az Magyar Pszichiátriai Társaság Táplálkozástudományi
Szekciójának megalakulására is. Cikkünk a mentális betegségek és a táplálkozás kapcsolatának
kérdését a releváns irodalmi adatok áttekintésével két irányból vizsgálja. Egyrészt, ha szervezetünkbe
létfontosságú mikrotápanyagok, nyomelemek, (pro)vitaminok csökkent mennyiségben,
hiányosan, vagy egyáltalán nem jutnak be, hiányállapotuk áll elő, s így az életfontosságú
enzimek, neurotranszmitterek képződéséhez és működéséhez szükséges alapelemek, vegyületek
hiányoznak, pszichopatológiai tünetek jelenhetnek meg, illetve ezen hiányállapotok
akadályozhatják az adekvát gyógyszeres terápia, a korszerű pszichofarmakonok hatásának
megfelelő kialakulását, a farmakoterápia sikerességét. Másrészt a pszichotróp medikáció
hatékonyságát csökkentő/befolyásoló, a gyógyszeres terápiákkal egyre gyakrabban párhuzamosan
alkalmazott, egészségmegőrzési céllal szedett étrendkiegészítők, gyógyszernek nem
minősülő, gyógyhatású készítmények, diéták, veszélyes farmakodinámiás és farmakokinetikai
kölcsönhatásainak következményeit is tárgyaljuk.
(Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(2): 56–59)
Kulcsszavak: táplálkozás, mentális betegségek, hiányállapotok

Savant-szindróma – „Valamit valamiért”

Bélteczky Zsuzsanna, Rihmer Zoltán 
Absztrakt

Áttekintő tanulmányunkban ismertetjük a savant-szindróma mint fogalom kialakulását, történeti
előzményeit, a savantizmus legfontosabb jellemzőit, spektrumát, a leggyakoribb savant
képességek gyakoriságát, jellegzetességeit. Bemutatjuk az autizmus és a savant-szindróma
kapcsolatát, a genetikai és familiáris tényezők hatását, a savant memóriafunkciók és intelligencia
sajátosságait. Áttekintést adunk a savantizmust magyarázó legfontosabb elméletekről
és a kutatások további irányáról.
(Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(2): 60–71)
Kulcsszavak: savant-szindróma, spektrum-szemlélet, autizmus, savant-képességek, memória,
intelligencia-funkciók

Az antidepresszívumok az anorexia nervosa kezelésében néha gyors remisszióhoz vezetnek

Túri Ferenc, Mezei Ágnes, Szényei Gábor, Rihmer Zoltán 
Absztrakt

Az anorexia nervosa kezelésében a pszichoterápiák szerepe áll előtérben, a farmakoterápiának
korlátozott a hatékonysága. A kórkép széles komorbiditási spektruma miatt sokszor találkozunk
társuló egyéb pszichiátriai zavarokkal is. Ezek között a depresszió gyakori, ezért az
evészavarok egyik szelektív elmélete a depresszióval való rokonságot hangsúlyozza. A napi
gyakorlatban találkozunk olyan anorexiás betegekkel, akiknél a depressziós tünetek enyhék
vagy mérsékeltek, ezért ezeket sokszor az anorexia szokványos kísérő jelenségeinek tekintik.
A jelen tanulmányban leírt három eset azt igazolja, hogy ilyenkor is érdemes megfontolni az
antidepresszívumok alkalmazását. Mindhárom esetben a pszichoterápia eredménytelensége
miatt antidepresszívumok alkalmazására került sor, s ezek drámai hatást fejtettek ki nemcsak a
depressziós tünetekre, hanem a teljes anorexiás tünetegyüttesre. Az anorexia nervosa komplex
kezelésében az antidepresszívumoknak célzott esetekben, depressziós komorbiditás esetén
igen jó hatásuk lehet.
(Neuropsychopharmacol Hung 2020; 22(2): 72–76)
Kulcsszavak: anorexia nervosa, depresszió, farmakoterápia, komplex kezelés

Folyóirat-referátumok

Péter László